Ha valaki megkérdezi tőled, milyen nap van, nagy eséllyel nem fogod tudni megmondani, kivéve, ha határidőkre kell figyelned, és kivéve ha hétfő van

Ma hétfő van, de reggel megint azt hittem, még csak vasárnap. Majdnem visszafordultam aludni, és értetlenül néztem a páromra, mi a francért kell olyan baromi korán. Hát azért – mondta – mert megyek dolgozni. Hát igen, ez volt az első hidegzuhany, a második a kádban ért, mivel gázbojleres melegvíznél nagyon nehéz eltalálni a megfelelő hűfokot, és vízmennyiséget. Ezzel már végképp felébredtem, de sajnos későn, kaja megint kimaradt, remek, na majd munkahelyen. Befelé az úton már kezdtem csillagokat látni éhségemben, de aztán végre elmehettem a kisboltba, és vehettem pizzás csigát.

Aztán meeting, és még egy, máris 11 óra… lassan ebéd lesz… aztán munka, munka, és mindjárt végzünk. Iszonyúan gyorsan telnek a napok! Máris szakdolgozatot kellene írnom, és úgy küzdök az idővel, mint a nyuszi fenn a cicákkal.

Amúgy az élet jó, sőt, nagyon jó, csak vannak olyan esetek, amikor kételkedem abban, hogy az emberek irracionálisan racionálisak. Mert ugye alapból, ami érzelmes, az nem racionális, tehát az ember nem az… viszont amikor az ember megpróbál “racionalitásból” még irracionálisabb lenni, az már fáj.