Nem várok sokat a holnapi naptól, a tegnapitól sem vártam. A mait még nem tudom, eddig faszányos, már ami a munkát illeti.

Na jó, kicsit beszélek a munkámról. De nem fogok semmi konkrétumot elmondani. Szóval ma értékelésem volt, és eleddig nagyon jó az összkép, de ezért nagyot sokat kellett és még kell is dolgoznom. Szóval ez feldobta a napok óta kissé meghűlt kedvem, mert a magánéletem az viszont nagyn nem jó.

Hát ahogy mondnai szokás, mindkettőben nem lehetsz szerencsés.

Sok a vita, és nem tudom, hogy miért nem tudunk egyetlen egyet sem lezárni, ráadásul kezdődnek a pénzügyi bajok is, vagyis veszekedés és méltatlankodás a pénz miatt. És persze én is szeretnék többet keresni, remélem fogok is, de nincs miért panaszkodnom, most sem keresek rosszul, de félelmetes, hogy semmire sem jut, de legfőképpen magamra nem. Mert segíteni akarok egy olyan emberen, akit azt hittem ismerek, és akiről azt hittem, társ kell neki, nem pedig egy balek.

Én alapvetően békés ember vagyok, de olykor már nem bírom cérnával.. Kezd elfogyni a türelmem és az soha semmi jóval nem kecsegtet. És holnap péntek 13-a van… Jó kilátások azt hiszem.

Egyre többször álmodozom a változásról, költözés, új erőfeszítések, újdonságok, bármi, csak kitörhessünk már ebből a helyzetből. Nagyon elegem van már, főleg mivel nem akarok kivénhedt munkaerő lenni, aki a munkájában éli ki azt a megbecsülést, amit otthon kellene megkapnia.